Kirándulásunk harmadik napján július 2-án (vasárnap) Prágát hátunk mögött hagyva elindultunk Csehországi körutunk következő szálláshelyére Ceské Budejovicébe, de útközben még csodás programok vártak ránk.
A gyönyörű tájakban gyönyörködve, pihenés véget és, hogy megkóstoljuk és vásároljunk is megálltunk az - 1581-ben állapított királyi sörfőzde - Krusovice Královsky Pivovar márka boltjánál. A két órás út után érkeztünk meg a varázslatos Ohre folyó szépséges völgyébe, a Karlovy Varytól 13 km-re fekvő azonos nevű városkában lévő Loket várához.
Loket jelentése, könyök. Arany János a nevét Könyökvárnak fordította. A várnak és közvetlen környezetének helyet adó gránit hegyet körülvevő folyó, éppen a vár tövében vesz egy igen éles fordulatot innen a könyök elnevezés. A vár egyike a Csehország legrégebbi építményeinek. A XIV. század húszas éveiben gyermekként Vencel herceget és testvérét, a későbbi IV. Károly királyt a várban tartották fogva. A királynak és fiának IV. Vencel kedvenc helye volt, sűrűn látogatták a várat melyen jelentős felújítást végeztek. A XV. században több mint száz évig a Slik család tulajdonában került. A Harminc éves háborúban a szász csapatok leverése, a Habsburg császári erők győzelme után a „hűtlen” várat 1788-ban börtöné alakítják át. A vár épületei 1948-ig teljes mértékben a büntetés céljait szolgálta, ezt követően a nagyközönség elől zárva tartották. A 1990 években a tulajdon jog visszaszállt a városra, komoly rekonstrukciós munkálatokon esett át és megnyitották a nagyközönség előtt. A várban több kiállítást rendeztek be, - fegyver, börtön, kerámia, porcelán, üveg, ásvány, régészeti - melyeket mi is láthattunk. Igen érdekes volt egy óriás meteorid darab, amely régen a környéken csapódott be. Két órás itt tartózkodás után utunk következő állomásához Karlovy Varyba vezetett.
A város szélén kijelölt autóbusz parkolóból gumikerekű kisvonat 15 percenként szállítja be és vissza a városba látogató turistákat. Nevét az 1370-es években alapító IV. Károly német-római császárról nevezték el. Csehország északnyugati részén helyezkedik el, három hegység veszi körül. Minden oldalról erdők övezik, a város területének 36 %-át erdők, parkok teszik ki, jelenleg a promenádjainak, sétálóutcáinak hosszúsága 130 km. Lakóinak száma 50 ezer körül van. Évente 70 országból 85 ezer vendég és 2 millió átutazó - melyhez mi is tartoztunk - keresi fel.
1508-ban Európa első gyógyhelye, a 18. században híres európai fürdőhellyé vált. A 1759-es tűzvész után, klasszicista épületeket emeltek. A 19 század végén legtöbb épületet Fellner és Helmer Vállalat építette. 1920-as években létrejöttek porcelán- és üveggyárai. 1992 óta műemlékvédelem alatt áll az egész város.
Karlovy Vary a világ egyik leghíresebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező gyógyfürdővárosa, 13 nagyobb és 300 kisebb gyógyvíz forrása van. Az egyes források hőmérséklete 34-73 °C között alakul. A vizeket ívásra, fürdésre és speciális gyógykúrákra, az emésztőszervek és az anyagcsere zavarainak gyógyítására használják. A 73 °C-os glaubersós hőforrások adják a hashajtó szerként használatos karlsbadi sót.
Itt gyártják a híres cseh gyógynövény likőrt, a Becherovkát, melyet többségünk vásárolt az itthon maradottaknak. Szintén többek útitáskájában megtalálható volt az itt gyártott híres tányérnagyságú, ropogós vékony, ízletes ostyaalap az úgynevezett fürdőostya.
Az újabb és régebbi forrás kutak épületében az idegenvezetőtől kapott műanyagpoharakba sorra kóstolhattuk meg az egyes gyógyvizeket. Csoportképünk is a régebbi kolonád épület végén készült.
A város híres az évenként megrendezett Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválról, amelynek a programjai éppen ott jártunkkor zajlottak, így többeknek volt szerencséjük az épület előtt, illetve az utcán világhírű színészekkel találkozni.
A város vendégszeretete, illetve a gyógyfürdő kedvező egészségügyi hatása miatt Arany János 1867-ben járt itt először, majd azt követően még kilenc alkalommal kúrálta magát. Goethe 13 alkalommal járt itt. A várost felkereste többek között I. Péter orosz cár (1711-12), Friedrich Schiller, Gogol, Lev Tolsztoj, Liszt Ferenc, Chopin, Ludwig van Beethoven és sokan mások.
Szabadprogram után a kisvonattal visszaérkeztünk az autóbuszunkhoz és indultunk szálláshelyünkre.
Közben áthaladtunk Plzen (régi magyar neve Pilzen) Csehország negyedik legnagyobb városán, ami Nyugat Csehország közigazgatási, művelődési és gazdasági központja 2015-ben Európa kulturális fővárosa. A cseh sörök fővárosának is nevezik.
Késő este érkeztünk meg a Dél-Csehország legnagyobb városa, egyben központja is az osztrák határ mentén fekvő Ceske Budejovicebe. Sokan Európa egyik legfinomabb sörének szülővárosaként ismerik. 1265-ben II. Ottokár alapította a települést védelmi céllal. Halála után a fejlődés nem állt meg, a város új urai az eredeti tervek szerint folytatták az építkezést. A 15. században a huszita forradalom söpört végig Dél-Csehországon kivéve egy települést, Ceske Budejovicét, ami nagyrészt katolikus lakossága révén feltétel nélkül hű maradt a királyhoz. Ez a hűség meghozta jutalmát, a település az ország egyik leggazdagabb és legjelentősebb városa lett, prosperitásának csúcspontját a 16. században érte el. Ahogy a jómód egyre nőtt, a régi gótikus épületek lassacskán reneszánsz külsőt öltöttek az új divat szerint. Ekkor épült az új Városháza és a piac, a város számos új épülettel gazdagodott.
Szálláshelyünk a város főterén a 4* Hotel Dovákban volt. Először megvacsoráztunk, majd elfoglaltuk a szálláshelyünket és gyönyörködhettünk a főtér esti megvilágításában. A város II. Ottokárról elnevezett főtere az egyik legnagyobb az országban és Európában. Szerencsétlen kialakítása folytán azonban a nagy, pontosan egy hektáros üres tér körül eltörpülnek a szebbnél szebb épületek, melyek a város apró ékkövei. A téren áll a 18. századi Sámson szökőkút, ami szinte elveszik a hatalmas, macskakövekkel kirakott tér közepén. A főtéren kapott helyet a barokk stílusban 1727-1730. között épült Városháza, ami Martinelli nevét dicséri. A Városháza tetején egy Dietrich által tervezett, életnagyságúnál is nagyobb szobor hirdeti a városi polgár fő erényeit, az igazságosságot, a bölcsességet, a bátorságot és a szorgalmat.
A főtér másik érdekes látványossága a Fekete-torony a város szinte valamennyi pontjáról látható. A 72 m magas, gótikus és reneszánsz jegyeket ötvöző építmény 1553 óta uralja a Ceske Budejovice látképét. Őrtoronyként és a szomszédos Szent Miklós templom harangtornyaként is használták. Benne két harang is van, az egyik az 1700-as évek elejéről származik, a másikat az 1990-es évek közepén avatták fel, minden délben megkongatják őket.
A negyedik napon reggeli után elindultunk a Hluboká-i kastélyt megnézni. A kastély bejáratához a buszparkolótól gumikerekű kisvonattal érkeztünk.
A kastély helyén már a XIII. század közepén I. Vencel cseh király által építettet koragótikus vár állott. A király birtoka volt azonban sokszor zálogba adták, így sok tulajdonos váltotta egymást. A XVI. század második felében reneszánsz várkastéllyá építik át. Az uradalmat II. Habsburg Ferdinánd 1628-ban eladta Marradas Baltazar spanyol generálisnak, aki a harmincéves háború kiváló hadvezére volt a Habsburgok oldalán. A család 1661-ben visszatért Spanyolországba, így vétel útján a Schwarzenberg család tulajdonába került egészen 1947-ig.
Hluboká várát a XVIII. század első harmadában barokk stílusban átépítik. A Schwarzenberg II. János Adolf és felesége Lichtenstejni Eleonóra számos utat tettek az iparilag fejlett és haladó Angliában. Eleonóra a Windsori Kastélyt választotta mintául az átépítéshez. A bécsi Frantisek Beer építész tervei alapján 1840-’71 között történt meg a tudor-gótikus külső, mely régiességet és monumentalitást adott a kastélynak. A belső terek a több kényelmet és a kellemes környezetet voltak hivatva biztosítani. A falak és mennyezet fával való borítása, a bőrből készült fali tapéták, a nyílászáróknál elhelyezett nehéz függönyök a hőszigetelést biztosították. Alagsorban elhelyezett kazánokkal felmelegített levegőt a falakban lévő légcsatornákon jutatták el a szobákba. Hatalmas angolparkot alakítottak ki a kastély körül, csak az 1851-es évben közel 12 ezer fát több mint 2 ezer cserjét ültettek el.
Az utolsó átépítés 1908-ban a nagyebédlő neoreneszánsz stílusban történt. A helység falait fával burkolták, mennyezetére egy ceské budejovicei polgárházból származó XVI. századi eredeti, de restaurált famennyezet került.
A kastélyt 1940-ben a német titkosrendőrség lefoglalta, mivel Schwarzenbergek megtagadták az együttműködést a nácikkal, ezért minden birtokuktól megfosztották őket. Öt évig Göring vadászkastélya volt.
A birtokokat 1949-ben államosították, a kastély azóta állami tulajdonban van, jelentős turisztikai látványosság.{jcomments off}
Tóth Tibor