febe fejlec lekerekitett

A Fényszaruiak Baráti Egyesületének 22 éves történetében először szerveztünk országhatáron túli kirándulást. Jászfényszaru Város Önkormányzata külkapcsolatokra fordított pénzügyi keretéből – pályázat alapján - 350.000,- Ft összeget kaptunk a testvérvárost is érintő programhoz.

    A több mint három hónapos előkészítő, szervező munka után szeptember 25-én reggel 6 órakor indultunk a négy napos útra. A 41 fős csoport többsége még nem látta ezt az országrészt, nem járt Zakliczyn testvérvárosunkban. Az eső elkezdett esni mikor elindultunk Jászfényszaruról és két pihenő után 14 órakor esőre érkeztünk Zakliczynbe, út közben is végig szakadt az eső.
   Egy szép és tágas térre érkeztünk körbe egy-kétszintes régi összeépített házakkal. A látvány számomra, aki először járt itt, hazánk nyugati határnál lévő Sopront, Kőszeget idézte természetesen kisebb léptékben. Esernyőkkel felszerelkezve indultunk városnézésre. Megálltunk a fából készült több mint kétszáz éves helyi „tájháznál” múzeumnál, tovább haladva az ó-város szélén a település impozáns, belsejének gazdagon díszített barokk stílusú katolikus templomához értünk. A templom előtt áll II. János Pál szobra.
   Tekintettel a szakadó esőre, az út fáradalmaira a közelben lévő Modrzewiowe Wzgórze Hotelben szálláshelyünkre mentünk. Erdőben szép környezetben lévő úszómedencével is rendelkező szálláshelyen szó szerint „meleg” fogadtatásban volt részünk, a szobákat és társalgókat már fűtötték. Hat órakor kezdetét vette a vacsora, a meleg leves igazán jól esett, ezt követően a sültek arzenálja következett körettel és háromféle savanyúsággal és jöttek, jöttek sorba a fogások, nyolc óra tájban már enni nem igen tudott senki csak jó ízűen nevetni, különösen, amikor megláttuk, hogy még újabb két fogás érkezik. Végül Győri Berci lengyel vodka robbantója segített sokunknak, hogy az emésztés megindulhasson.
   A hotel díszítése kívül belül egy múzeumot idézett, régi használatos kisebb nagyobb tárgyak ízlésesen voltak elhelyezve. A modern és régi összhangjára láthatunk szép példát.
   A kiadós alvás után Zakliczyn művelődési házában 10 órakor Dawid Chrobak polgármester vezetésével, civil szervezetek vezetőivel, vállalkozók képviselőjével találkoztunk. A FÉBE elnöke szólt az egyesület céljáról, főbb tevékenységéről, majd a vendéglátók mondták el a térségben betöltött szerepüket. A csoport részéről igen aktív érdeklődés mutatkozott meg, számos kérdést tettek fel. A FÉBE részéről városi és egyesületi kiadványokat adtunk át vendéglátóinknak. A teremben Mikolaj Jordan városalapító portréja előtt csoportkép készült. Az emeleti folyosón Malgorzata Kossakowska önarcképfotóiból összeállított érdekes kiállítás megnézésére invitáltak bennünket. Szívélyes búcsúzkodás után autóbuszra szállva a zene palotát kívülről körbe járva néztük meg és elindultunk Krakkó felé.  
   Útközben megálltunk Tarnów városában, ahol József Zachariasz Bem (1794-1850), magyarosan Bem József, a székelyeknek Bem apó, lengyel és magyar honvéd altábornagy született. Az 1848/49-es magyar szabadság harc legendás alakja 1950-ben valószínűleg maláriás lázban Aleppóban hunyt el. Muszlimként az oszmán kormányzat temettette el. Hamvait 1929. június 30-án hazaszállították Lengyelországba, szülőhelyére, de útja során, Budapesten a Nemzeti Múzeum előtt is fölravatalozták a koporsóját. Mauzóleuma egy tó közepén hat oszlopon álló kő szarkofág, melyet megnéztünk. Vallási okokból nem lehetett „a keresztény lengyel földben” elhantolni. Az emlékhelynél tiszteletére koszorút helyeztünk el. Betértünk a városka egyik rangos cukrászdájába és alma-tortaszelet specialitást fogyasztottunk el.
   Este megérkeztünk a Hotel Kontrast Kraków szálláshelyre, ahol 2002-ben az angol trónörökös Károly walesi herceg is megszállt. A kétnapi borús, esős idő után derűs reggelre ébredtünk.
   Reggeli után wieliczkai sóbányához, múzeumhoz indultunk. A hetekkel korában lekötött időponttól sikerült előbb bejutni. A bánya 1978-tól az UNESCO világörökség része és 1989-től Lengyelország történelmi emlékhelye lett. A hely a világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik. A sótelepek a miocén korban (15 millió évvel ezelőtt) keletkeztek. Az élethez szükséges só bányászat a 13. századtól folyik. A wieliczkai bánya világszerte ismert földalatti turistaútja a 18. és 19. század fordulóján alakult ki. A 64-135 m mélyen elhelyezkedő (I-III. szint), 20 teremből áll, melyet 3 km út köt össze. A túra időtartama 2-2,5 óra, az évi 1 millió látogató lefelé több mint 800 lépcsőt tesz meg, vissza lifttel jut a felszínre. A bánya egyedülálló mikroklímával rendelkezik, hőmérséklete állandó 12-14 °C, jelentős nátrium-kloridtartalom mellett, mangán, magnézium és mésztartalma légúti betegségekre jótékonyhatással bír.
   Kiváló lengyel idegenvezetőt kaptunk, a 74 éves nyugdíjas vezetőnk bányászként itt dolgozott. Minden kamránál megálltunk és nevezetességeiről, az ott látható többségében sóból faragott tárgyakról, személyekről elmondta az érdekességeket. Egyik ámulatból a másikba estünk felejtve a lépcsők okozta ízületeink fajdalmát. A csúcs a Szent Kinga kápolna volt, ez a terem a világ legnagyobb földalatti temploma. 101 méter mélyen van, hossza 54 m, szélessége 18 m, magassága 12 m. Itt őrzik Szent Kinga ereklyéit. A kápolnában minden sóból van: a padozat, a csillárok, a falon a domborművek, a főoltár és szobrai, Szent Kinga, Szent József és Szent Kelemen. 1999-től itt látható II. János Pál szobra is. Itt készült közös csoportkép. A kápolnában évente háromszor tartanak misét, a kitűnő akusztikának köszönhetően koncerteket is rendeznek. Újabban esküvőknek is helyszínül szolgál.
   Az utolsó állomásról a gyorslift felszínre hozott bennünket, némi ajándék só vásárlás után irány Krakkó. „Kis-Lengyelország” fővárosa 700 ezer lakos, ebből 130 ezer diák. Itt található az ország legrégibb egyeteme, a Jagelló (1364-ben alapították) és számtalan színház és múzeum. A Fő tér Európa legnagyobb középkori tere, szebbnél szebb lovas hintókat láthatunk, melyek a turistákat szállítják. A híres Posztócsarnokban minden kapható, ami szem - szájnak ingere, de körülötte is nagy volt a vásári forgatag, mert ekkor tartották a Szív Napját. Az egyórás szabad program gyorsan eltelt. Betértünk az Európa legnagyobb gótikus oltárával büszkélkedő Mária-templomba. A Wawel dóm koronázási templom szépsége maradandó élményt jelentett, a katedrális alagsorában Báthori sírjánál is fejet hajtottunk. Krakkó igazi gyöngyszeme Európának, megismerésére legalább 3-4 nap lenne szükség.
   A negyedik napon Wadowice-be vezetett utunk. Wadowice II. János Pál szülővárosa, közel 20 ezer lakossal. Kétszer 20 fős csoportban idegenvezetővel néztük meg a Szentatya Szülőház Múzeumát. Az épület a XIX. századból származik. 1919-ben a Wojtyla család bérbe vett az első emeleten egy lakást, konyhával. Itt született a későbbi pápa Karol József Wojtyla. 1984-ben nyitották meg a pápai kiállítást. Felújítás után 2013-tól az egész épület múzeum lett, a Szentatya egész életútját és személyes tárgyait ismertük meg a kiállításból, sok interaktív elemmel tarkítva.
   A múzeum mellett áll a Szentséges Szűz Mária Bazilika, belsejében számos oltár és négy kápolna található. A Szent Család Kápolnában található az a keresztelőkút, melynél Karol Wojtyla meg lett keresztelve. A bazilika jobb oldalán található II. János Pál pápa szobor talapzatára csoportunk legfiatalabb tagjai (Szőke Veronika és Zsámboki Richárd) helyezték tiszteletünk koszorúját. A téren óriás poszter tablókon mutatják be a pápa tevékenységének főbb állomásait.
   A tér egyik cukrászdájában a pápa kedves süteményét a róla elnevezett „pápa krémest” kóstoltuk meg. Az itt elfogyasztott ebéd után indultunk haza.
   Szép tájhoz Gorcsakovszkiné Manyika és néhány segítőjének aláfestő szép énekszámai szolgáltak. Somoskőújfalunál a magyar határt átlépve „a Hazát, otthonunkat” igazi lokálpatriótákhoz illő spontán taps köszöntötte.
   Nagyné Kiss Mária egyesületi alelnök a megye határhoz érve megköszönte az utasok fegyelmezett közösségi magatartását, a szervezők, Bogusa idegenvezetői és tolmács, Bordás Pál autóbuszvezető és Karizs Evelin fotós munkáját.
   Ez volt az első FÉBE szervezésű külföldi kirándulás, talán nem az utolsó.
 

Tóth Tibor

Fotók a Galériában megtekinthetők.

{jcomments off}