Körös-parti séta
(visszaemlékezés)
Egy gyönyörű, meleg nyári napon
sétálgatunk a szép Körös-parton.
Egymásba karolva a fák alatt,
előjön a sok régi gondolat.
Diákok voltunk és fiatalok,
hős szerelmesek és gondtalanok.
Sokat voltunk együtt, öleltük egymást,
mindig arra jártunk, ahol más nem járt.
Milyen jó volt, ha kettesben lehettünk
és folyton a jövőnket tervezgettük.
Mindig azon voltunk, boldogok legyünk,
kettőnk boldogsága legyen a kincsünk.
Mert a legnagyobb kincs két ember között,
egymásé lenni mindenek fölött.
Hűség és bizalom egymással szemben,
hinni a másik őszinteségében.
Egymást segíteni jóban és rosszban,
kéz a kézben, együtt a boldogságban.
Közösen haladni a megkezdett úton,
egy cél érdekében eljárni azon.
Megosztva cipelni a terheinket,
a sors által kirótt nehézségeket.
Így lehet elérni kitűzött célunk,
amira vágytunk, a boldogságunk.
Megtalálni mindig a legszebb hangot,
amit a muzsika dallama adott.
Azonos hullámhossz életünk során,
milyen szépen hangzik egy életen át.
Nem is lehet más életvitelünkben,
csak mindig a szeretet a szívükben.
Akkor beteljesül kettőnknek álma,
házaséletünknek jó példája.
Milyen szép az élet egymásba karolva,
a jövőt tervezve, gondolni a múltra.
Hallgatni a zenét lépteink nyomán,
emlékezni újra és halad tovább.
Jó, hogy megvalósult, amit tervezgettünk,
Körös-parti sétán erre emlékeztünk.
1998. július
