A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Elektronikus Könyvtárában olvashatjuk: „Almássy Gergely kéményseprő m. (mester) (született) 1878. Vésztő. Segéd volt Nagyváradon, Bpesten, Székesfehérváron, Sárbogárdon és Jászberényben. 1905 óta Jászfényszaruban önálló. 1914/16-ban a 29. népf. e. kötelékében harcolt az orosz fronton; a K. cs. k. tulajd. (A Károly-csapatkereszt az Osztrák–Magyar Monarchia katonai emlékérem kitüntetése volt. IV. Károly király által 1916-ban alapított háborús emlékérem, amelyet az első világháborúban teljesített katonai szolgálat során lehetett kiérdemelni.) A Frontharc. szöv. tagja, az Orsz. kéményseprőmest. szöv. vál. tagja. - Felesége: Bazsó Rozália.”
Idézet gyermekkori visszaemlékezéséből Darabos Pálné Gál Ágota (1931-2015) a Országos Széchenyi Könyvtár osztályvezetője (Gál István tanító leánya, Kertész János tanító unokája 10 éves koráig itt élt a településen) „…A főtértől nagyanyámék felé haladva egy csodálatos kert kötötte le a figyelmemet: Almássyék kertje. A házat (Pál Ferenc-féle, most önkormányzati tulajdonú ház) szép, színes ablakú veranda díszítette. A színes kis üvegkockák kiragyogtak az utcára. 
Almássy Gergely (1878–1935) bácsi kéményseprőmester volt, felesége pedig Rózsika néni. Kéményseprő? Számomra ez eléggé titokzatos foglalkozásnak tűnt. Kívülről söpri a kéményeket, vagy belebújik? Ha anyámék megálltak egy kis beszélgetésre Rózsika nénivel, mindig azt kívántam, hogy rikoltozzanak páváik, és nyissák szét legyező farkukat. Kaptam is egy szép pávatollat Rózsika nénitől. Sokáig megvolt nálam, őrizte szivárványszíneit. Almássy bácsi halála után Rózsika néni Vizsolai (János) bácsihoz, a segédjükhez ment feleségül. A kert, a pávák megmaradtak, de mintha nem ragyogott volna az egész úgy, ahogy korábban…”
A Szent Kereszt (felső) temetőben baloldalon a II. stáció mögött a 3. sorban található a síremlék, amely igen különleges egyrészt egy személyes sír. A sírtáblában Almássy Gergelyről és Kalla Andrásról fénykép is látható, a síremlék felső része egy térdelő hölgyet lehajtott fejjel ábrázol, az alkotás öntött műkőből készült. Vizsolai János és Vizsolai Jánosné nevei és születési évei ugyan szerepelnek a sírtáblán, de a meghalás évei nem, így nem valószínű, hogy ide lettek eltemetve.
Az Almássy családnév helyes leírása is eltérő. Almásy Gergely és Bazsó Terézia Jászberényben 1905. október 29-én kötöttek házasságot. 148. anyakönyvi bejegyzésben az apa és fia Almásy név egy s-el van írva. A különböző időpontokban és más-más nyomdában készült jegyzéken is egy s-el szerepel az Almásy név. Valószínű a kőfaragó írhatta el a nevet, mivel Kertész János síremléke közel van az Almásy sírhoz Darabos Pálné a visszaemlékezésében ezért írhatta szintén két s-el.
Infláció akkor is volt, még 1909-ben 1 korona volt a díjtétel tíz év múlva 1919-ben 7 kora volt a szolgáltatás ára.
Kép és szöveg: Tóth Tibor
Fotó: 1909-ből jegyzék
Síremlék
Síremlék névtáblája
