A Fényszaruiak Baráti Egyesülete 2015-től évente szervez többnapos külföldi utakat. Az elmúlt évi négynapos Szlovén kirándulás után a kilencedik utunk 2026. augusztus 21-23 között Ausztria szépségeinek megismerése volt a cél. Covid19-pandémia miatt három év kimaradt.
A kéréseknek megfelelően a programot változatlanul a CREDO TOURS UTAZÁSI IRODA döntésünknek megfelelően állította össze. A háromnapos két éjszakás kiránduláson 52 fő + 3 fős személyzet vett részt. Az utazás idegenvezetője meglepetésünkre és örömünkre Dobák Gábor FÉBE-tagunk volt.
A csoport reggel 5 órakor indult el, két pihenő után léptünkbe, Ausztriába előtte jelezve egyre több szélturbinát látunk.
Idegenvezetőnk Dobák Gábor elköszönő összefoglalójából idézek, aki visszatekintett a három napra: „Aztán beléptünk Ausztriába. Egyre inkább megjelent előttünk ez a táj, amit sokan azonnal felismertek. Rendezett tavak, zöld legelők, erdők, hegyek, templomok és azok az alpesi házak, amelyiknél az ember egy idő után azt gondolja, hogy na jó, ezek talán direkt ilyen szépek. Ausztriában nagyon erős hagyománya van annak, hogy a településeket, épületeket és a természeti környezetet együtt kezeljék. Közben rájöttünk arra is, hogy az ország, Ausztria nem csak szép. Ausztriának története van, és néha egészen meglepő története van.
Majd megérkeztünk Szent Wolfgangba. És szerintem ez volt az első olyan hely, ahol mindenki érezte, hogy most tényleg megérkeztünk Ausztriába. Ott van előttünk, emlékeznek a Wolfgangsee?
A tó, a hegyek, ott voltak a történelmi házak, ott volt a templom, a szűk utcák, és persze a turisták, mert ahol szép a táj, előbb-utóbb megjelenik a turista is. Ez természeti törvény. Szent Wolfgang, azt mondtam, nem egyszerű üdülőhely. Évszázadokon keresztül egy zarándok hely volt. Szent Wolfgang kultusza miatt érkeznek ide az emberek, és a templom pedig nem csak vallási emlék. Művészeti szempontból is nagyon különleges. Azt mondtam, hogy itt találhatjuk meg Michel Bacher híres késő gótikus szárnyas oltárát, amely 1481-re készült el. És egy pillanatra itt megint megállhatunk. Mert egy ilyen oltárnál szerintem rájövünk, hogy a középkorban a művészet nem egyszerű dekoráció volt. A középkori művészet talán a maival ellentétben tanítani akart. A középkori művészettörténeteket mesélt. És aki nem tudott olvasni, hát a képekből megértette Krisztus történetét, Mária történetét, megértette a szent életét, a szenvedést, a megváltást, vagyis a templom tulajdonképpen egy hatalmas, háromdimenziós képeskönyv volt.
Aztán jött a Schafberg. És ha valaki azt hitte volna, hogy Szent Wolfgang után csak sétálgatunk, hát nem. Jött a Schafbergbahn. Emlékeznek, felszálltunk egy picit piros vonatra, aztán elkezdtünk a fogaskerekűvel kapaszkodni felfelé. A Schafberg csúcsa körülbelül 1782 méter. A vasút pedig nagyjából 1190 méteres szintkülönbséget győz le a tópart és a hegy között, és megint történt valami érdekes. Az első néhány percben mindenki, jaj de szép, aztán még mindig megyünk felfelé? Aztán milyen magasan vagyunk? A végén pedig lehet itt meginni valahol egy jó sört? És amikor felértünk, azt hiszem mindenki megértette, hogy miért érdemes ide feljönni. A Schafberg tetejéről tiszta időben elképesztő panoráma nyílik. Tavak, hegyek, völgyek, erdei területek és az egész Salzkammergut szinte térképpé változik alattunk. Odafent már nem egyszerűen azt mondjuk, hogy szép a táj, hanem egy kicsit érezzük, hogy milyen hatalmas ez a világ.
A második napon hirtelen eltűnt a tóparti romantika. Megérkeztünk a középkorba. Falak, tornyok, kapuk, fegyverek, pincék, várudvar és az öreg harang. Werfen várát azt mondtam, hogy a Salzburgi érsekség építette a 11. század végén, és amikor körbejártuk, talán jobban megértettük, hogy hogyan működött egy középkori erőd. A vár nem azért állt ott, hogy jól mutasson a képeslapokban. A várnak feladata volt. Avédelem, az ellenőrzés, a hatalom, aki a völgyet ellenőrizte, az a közlekedést is ellenőrizhette, aki pedig a sóban gazdag területet ellenőrizte, az bizony nem kis vagyont ellenőrzött. Aztán mindannyian felmentünk az öreg haranghoz. A középkori harang pedig tulajdonképpen a település kommunikációs rendszere volt. Látják, nem kellett hozzá internet, nem kellett mobiltelefon, nem kellett közösségi média. Ha megszólalt, mindenki tudta, hogy valami történik. És aztán felülről néztünk lefelé a völgyre. És megértettük, hogy miért építették oda ezt a várat. A középkori ember azt látta, innen észreveszem az ellenséget. Mi meg azt látjuk, hogy milyen szép ez a panoráma…”
Szerencsénk volt a vár oldalán több száz ember részvételével megtartott 30 perces sólymok reptetésének is részesei lehetünk.
Tóth Tibor
Fotó:
1./ Szent Wolfgang templom különleges oltárképe Fotó: dr. Voller Erika
2./ Csoportkép mielőtt Schafberg csúcs meghódítására indultunk Fotó: Mészáros Attila
3./ A Schafberg csúcsról a környező látvány Fotó: Tóth Tibor
4./ Werfen várának belső udvara Fotó: dr. Voller Erika
5./ Werfen vára várvédő ágyú Fotó: dr. Voller Erika
6./ Werfen vár alatt a solymár bemutatón közreműködő 7 fős vadászkürtös zenészek Fotó: Tóth Tibor
