2020

 Temetőben

Temetőben sírboltok közt,
gondolkodva járok.
Kerülgetem a hantokat,
közben meg-megállok.

Sírhantokon, síremlékek,
színes sokasága.
Megtért, kihalt testek,
pihennek alatta.

Rokonok és ismerősök,
milyen mélyre szálltak.
Itt találtak megbékélést,
nyugalmat találtak.

1990. november

Nosztalgia fénykép a XX. századból

Elmúlás

Fáradt testem pihenni tér.
Mondd az élet mennyit is ér?
Számadást én nem végeztem,
Elvégzi ezt más helyettem.

Milyen furcsa, milyen sivár.
Elmúlt élet után ez vár.
Bús szomorú hétköznapok.
Így múlnak a sötét napok.

Emlékeim megkopnak már.
Gondolatom messzire jár.
Feledésbe merül éltem.
Beborul az ég fölöttem.

1990. november

Fotó:
2016. április 24-én a Régi Kaszinó étterem és kávézóban a 85. születésnapját ünneplő dr. Harangozó Imre a FÉBE Örökös Egyesületi Tag címmel kitüntetet tagja, volt osztálytársai és barátai körében, köztük Zsámboki Lászlóval.

Depresszió

Ó te hitvány sors,

 mit hordasz magadba’?

Miért vagy oly gonosz,

mit raksz a nyakamba?

Teherként rakod rám,

súlyos zsákodat,

Cipelni sem bírom,

görnyedt hátamat.

Meddig lehet birni,

vonszolni a testet.

Mikor újabb nehezékek,

terhelik a testet.

Várd meg élted végét,

tűrjed sorsodat,

Egykor jobbra fordul,

ha legyőzöd önmagad.

Feszülj hát izomzat,

vesd le láncodat,

Ne várj segítséget mástól,

te oldd meg gondodat.

Erőfeszítésed nem esik hiába,

ha legyőzöd a gonoszt,

nem éltél hiába.

1991. február

Fotó:
2015. május 22-én a művelődési házban tartott éves közgyűlésen részt vettek egy csoportja

Az első hóesés

Hullik már a friss, fehér hó,
Napfénytől a pelyhe szikrázó.
Csillog, villog, mint a kristály,
Gyermek arcán öröm bujkál.

Örülünk a téli tájnak,
Hó takarta be a házat.
Fehér ruhát ölt magára,
Mint menyasszony önmagára.

Csúszkálunk és hasra esünk,
Puha hóban hemperegünk.
Siklik a szán, csengő szól,
Lovas szánkót húz a ló.

Élvezzük a tél örömét,
Építjük a hó emberét.
Kalapot a nagy fejére,
Gyereksereg örömére.

Körülálljuk, formálgatjuk,
Friss hóval még betakarjuk.
Milyen szép a hóemberünk,
Táncot járunk, énekelünk.

1996. november 30.

Ünnepekre várva

Közeledő ünnepnapok,
Várok rátok nagyon-nagyon.
Úgy várom a közeledtét,
Mint gyermek a hóesést.

Közeledő ünnepnapok,
Várnak rátok a családok.
Ajándékot osztogatnak,
Örömkönnyek kicsordulnak.

Közeledő ünnepnapok,
Szeretetre gondoljatok.
Békességet, szeretetet,
Ebből sokat, nem eleget.